 Örök
Istenem, isteni Megváltóm! Milyen nagy vagy és
távol vagy! |
 És
mégis én, kicsi porszem Hozzád tartozhatom,
megteremtettél, |
 és
megváltottál, és a te segítségeddel növekedhetek, |
 és
feltámasztasz majd az örök életre, hogy még
közelebb lehessek Hozzád! |
|
|
 De
mást is észre veszek magamban, ami
elgondolkodtat, |
 hogy
itt a földön küszködöm emberi gyengeségeimmel, |
 nem
kerülhetem el a testi fájdalmakat és a halált
sem.
És mindezek ellenére Hozzád tartozhatom! |
|
|
 A
gyógyító csend,
és imádságok által, |
|
és
segítségeiddel: szavaid által, gazdagságod által |
|
Szentlelked
sugallataival, |
szerető
Jelenléteddel,
a veled való együttlétben |
 teljes
nyugalommal tudom már Rád bízni magam! |
|
|
 Köszönöm,
hogy eltöltesz (most) szereteteddel, |
 és
hálát adok neked mindenért, dicsőítelek Téged! |
