Öröm és hála koronája

elmélkedés
Istenem, csodálom nagyságodat a természetben, az univerzumban. Köszönöm ajándékaidat. Köszönöm, hogy fényességed sugarait rám is árasztod. Hálát adok neked, dicsőítelek, szeretlek.

Szeretlek, mert meghívtál a Veled való együttlét örömére. 

Köszönöm életemet, ajándékaidat, tehetségemet. Köszönöm tanulmányaimat, növekedésem lehetőségeit.

Köszönöm keresztségemet, Jézushoz való tartozásomat, közösségemet.

Visszagondolok gyerekkorom, felnövekedéseim szép eseményeire, közös élményekre.

Köszönöm gyengeségeimet. Csak Te növekedj bennem! Így még jobban érezhetem mások szeretetét, és megszabadulhattam lelki görcseimtől. 

Visszagondolok arra, amikor megvígasztaltak, meggyógyítottak…

Köszönöm azokat, akik elfogadnak és akikben bízhatok. Köszönöm, hogy Rád hagyakozhatom.

Hálával idézem fel életemben felismert gondviselésedet.

Csodálom teremtményeidet, az emberi létezést: egy kisgyermeket, a születést, a találkozásokat (különösen a nagyszerű emberekkel).. Köszönöm az együttlétek szeretet-élményeit, a gyönyöröket.

Köszönöm a jócselekedetek örömét; hogy adhatok, hogy áldhatok, hogy taníthatok.

Köszönöm, hogy láthatom titkaidat: egy gyermek önfeledt hintázását, játszadozását; egy kisállat ugrándozását; egy ember kacagását…

Dicsérlek munkáink eredményének jóleső érzéseiért, az alkotásokért, a sikerekért. 

Dicsérlek a sport, zene, művészet örömeiért.

Hálás vagyok jótevőimért, akik már eltávoztak mellőlem. Hálát adok azért a békéért, amivel én befejezhetem földi életemet.

És megköszönöm csupán ennek a  napnak vagy az elmúlt hétnek az áldásait.

Dicsőítelek a várakozás és a remény öröméért. És azért, mert tudom, hogy a földi örömök csak kóstolók, csak cseppjei annak, amivel vársz engem!

Megköszönöm neked a csend ajándékát, a békét.




Elmélkedés

Anselm Grün is aláhúzza annak fontosságát, hogy "Szükségünk van emlékeztető jelekre, hogy ne felejtsük el, kik is vagyunk tulajdonképpen… Egy településen még a  templomok is ilyen emlékeztető jelek, amelyek azt mondják nekünk: nyisd ki szemeidet, Isten körülvesz téged. A menny megnyílt feletted." (Anselm Grün: 50 Rituale für das Leben)  Van egy nagyon fontos területe életünknek, amelyre sokszor kellene emlékeztetnünk önmagunkat, s ha megtennénk, sokkal kiegyensúlyozottabbak és jobban a remény emberei lennénk. Ez nem más, mint az Istentől kapott örömök, lelki élmények, vagy ahogy korábban neveztem: isteni szikrák, fénypontok. Olyan könnyen elfelejtjük az ajándékokat, és a hétköznapok szürkeségei és sötétségei olyan könnyen elhomályosítják a számtalan isteni szikrát, amit kaptunk, amiért hálásnak kellene lennünk. Nagy szükségünk lenne rendszeresen (például hetente) megtornáztatni lelkünket és emlékezetünket, hogy felidézzük magunkban a szép pillanatokat. Ahogy nézegetjük fényképeinket, így kellene nézegetni az életünkben kapott „isteni szikráinkat”.

Hogy még érthetőbb legyen, a saját élményemet osztom meg: az egyik hétvégén történt, ahogy visszaemlékeztem az elmúlt hétre, hogy elkezdtem felírni, milyen fontos dolgokért lehetek hálás az Úrnak, amit ezen a héten ajándékozott nekem. És mikor kész lettem, magam is meglepődtem, mert bár egyenként örültem ezeknek a dolgoknak és hálás voltam az Úr felé, de aztán kezdtek a feledés süllyesztőjébe kerülni. Milyen jó, hogy ez az ötletem támadt (most már hiszem, hogy a Lélek indított és nem ötlet volt, és nem is magamtól jött), hogy leüljek, és írjam össze csak az elmúlt egy hetet. Kis örömeim szinte összeadódtak és még nagyobb örömet és hálát éreztem az Úr felé!

 

Gyűjtsd össze tehát magadnak (írásban) az isteni ajándékokat a múltadból, mert azt nemcsak arra a pillanatra kaptad, abból erőt meríthetsz ma is. Ha összegyűjtötted, akkor a következő feladat, hogy csoportosítsd és a fontosabbakat jelezze egy-egy gyöngy az imafüzéren. Utána már így is tekinthetsz az imafüzérre, mint örömeid és háláid koszorújára. S valahányszor erre figyelmeztetnek az imagyöngyök, remélhetőleg Istenhez száll az örömmel, hálával és reménnyel megtelt szíved.